^ Back to Top

Paul Starling

 

Paul Starling sensei (1948- , a Goju-Kai ausztrál nagymestere)

 

   

A japán küzdőművészetekben létezik egy fogalom, a giri, amely kötődést, hűséget, odaadást jelent.
Okinawa-n, a Karate-Do születése helyén a dojo általában a sensei házában volt, mert a sziget igencsak szűkölködött edzőtermekben. Szóval az edzések többségét a házban vagy az udvaron tartották meg. A gyakorlók csoportja igen kicsi volt, és ők is csak a sensei által kiválasztott emberekből álltak. A sensei-nek az volt a célja, hogy minimálisan egy, de ha lehet, több olyan tanítványt neveljen, akik majd továbbviszik az ő tanítását. A sensei, aki egész életét a Karate-Do tökéletesítésének szenteli, kiválaszt egy vagy több olyan tanítványt, akinek majd az ő Karate-Do tudását átadja. A tanítvány viszonzásul a mesterével marad, megadja neki a tiszteletet, lojális vele és igyekszik támogatni őt, s valamit vissza is adni az iskolának. Ez egy kétoldalú kapcsolat, amelyben a tanár megmutat a tanítványának mindent, amit ő tud. Viszonzásul a tanítvány segít a mesterének mindaddig, amíg ő nem veszi át az iskoláját.
Ez az út, amelyen a Karate-Do haladni akar, ez egy apa és fia, vagy apa és lánya kapcsolat. Az apa neveli a gyerekeit a Karate-Do-ban, és ha beérnek, akkor vagy az apával maradnak, vagy ha el is mennek, mindig elismerik az apjukat, s nem felejtik el, hogy honnan indultak, s ahogy lehetőségük van rá, vissza-visszatérnek hozzá.
Magyarországon és más európai országokban is sok ember a Karate-Do tanítását bevásárlásnak tekinti. Választanak valami árut, a pulthoz mennek és fizetnek érte: „van 5 forintom, adjál érte Karate-Do-t”. S ha ez nem tetszik, legközelebb új árut vásárolnak. Azt hiszem, érezzük a helyzet fonákságát. Ezek az emberek nem értik meg, hogy bármelyik Karate-Do stílust elsajátítani egy életre szóló munka. Kérdezzenek csak meg olyan mestereket, mint Yamaguchi, Kanazawa, Suzuki, stb., ezek a nagymesterek egész életüket a Karate-Do tanulásának és tanításának szentelték. Ez vezet aztán később konfliktusokhoz a sportkarate és a Karate-Do művészet között. Én a kokusai Karate-Do shihan kai alapítója vagyok. Ez olyan Karate-Do szervezetek nemzetközi tömörülése, amelyek azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy megtartsák a hagyományos Karate-Do értékeit és hagyományait. Minden alapító tag minimum 5. danos és mindannyian legalább 20 éve tanulmányozzák a Karate-Do-t és a lojalitást.
A sportkarate győzelemre motiválja az embert, mások legyőzése kumitében vagy katában. A Karate-Do azt tanítja, hogy az ellenfél te magad vagy és mindig azzal kell foglalkoznod, hogy saját magadat tedd jobbá. A sportkaratéban a győzelem a lényeg, és ezért nem muszáj, hogy lojális maradj a mesteredhez. Elmehetsz – s ha akarod – el is cserélheted az egyik stílust a másikért. Ha ebben a pillanatban nem győzöl a sensei A-nál, elmehetsz és edzhetsz a sensei B-vel. Talán ő segít neked nyerni. A versenyeken észrevettem, hogy nemcsak a mestereket váltogatják a tanítványok, hanem a stílusokat is. Például áprilisban a versenyeken x stílus alatt versenyeznek, júniusban y stílus alatt, ősszel pedig már a z stílus jelvényei virítanak a gi-ken.
Semmi rossz nincs abban, ha más szisztémákból vagy stílusokból tanulunk. Mindig is lojális voltam a goju-kai-hoz és Gogen Yamaguchi-hoz (34 éven keresztül), de tanultam más stílusú Karate-Do-t is, és ha valamilyen más stílusú kumite technikái megtetszettek, beépítettem az edzésembe. De soha nem váltottam stílust.
A versenyek csillagai jönnek, mennek. A Karate-Do gyakorlói nincsenek korlátozva. Ők egész életükben edzenek, csiszolják az alapokat, a katákat, kihon technikákat, kumitét, makiwara edzést, meditációkat, önvédelmi technikákat, törést. A versenyek csillagai abbahagyják a versenyzést, ha 30 évesek. És aztán? Ha stílust váltanak, hogyan folytatják a tanítást? Kitalálnak egy saját stílust?
Az ember öt-hat évig gyakorol egy stílust, megkapja a fekete övet, s azt hiszi, hogy mindent tud. Pedig legalább ötven évet kellene edzeni ahhoz, hogy elérkezzen valaki az adott stílushoz. Igaz, hogy egy stílus fizikai aspektusait rövid idő alatt meg lehet tanulni, de sok év gyakorlás kell, hogy egy stílust belülről is megismerjünk.
Nem nagyon szeretek más stílusból jövő karatékákat felvenni – mindig az érdekel, hogy miért hagyták ott az előző mesterüket. Vajon engem mikor fognak elhagyni? Ha magas övfokozatuk volt a másik stílusban, most fel kell adniuk, elölről kell kezdeniük mindent. El kell felejteni a régi technikákat, helyettük újakat kell megtanulni. Az ilyen embereknek kb. egy évig kell velem edzeniük, míg vizsgára alkalmasnak tartom őket. Nehezebb őket egy újra megtanítani, mint kezdőket felkészíteni. Az átjelentkező fekete öveseket sokáig figyelem, amíg döntök, hogy felveszem-e őket. Sokukat elutasítottam már. Azokat próbálom kiválasztani, akik alapvetően jó emberek és őszintén vágynak a Karate-Do tanulására, és nem csak a versenyek megnyerése a céljuk. Talán kezdetben hibáztak az iskola választásánál, talán túl korán választottak, s most új utakat keresnek. Lehet, hogy versenycentrikus iskolát választottak, s közben rájöttek, hogy a Karate-Do több, mint a versenyeredmények hajszolása. Az is lehet, hogy az előző mesterük nem volt alkalmas a tanításra, esetleg kínozta őket testileg vagy pszichikailag.

Néhány tanács a Karate-Do tanulóinak:
1. Sok időt szenteljetek a Karate-Do irányzatok és mesterek megismerésére.
2. Tanulmányozzátok a mesterek hozzáállását a tanítványokhoz, a tanítványok viselkedését, fegyelmét.
3. Ha már választottatok, maradjatok egy irányzatnál és mesternél.
4. Tanuljátok és fejlesszétek a stílust teljes erőtökből.
5. Ha versenyezni akartok, használjatok ki mindent, ami a stílusotokban rejlik.
6. Mindegyik stílus eredményes, ha helyesen használjátok.
7. Mindegyik stílusnak van előnye és hátránya is – tanuljátok meg kihasználni az előnyöket és visszaszorítani a hátrányokat.
8. Ne legyetek önzők, adjatok, amennyit kaptok – mesteretektől a tudást kapjátok, tiszteletetekkel viszonozzátok.

Ne felejtsétek el, hogy a szüleitek a világra hoztak, öltöztettek, taníttattak – visszautasítanátok őket? Elcserélnétek őket? A mester megkapott titeket, mint gyereket; tanít, okít, nevel a Karate-Do szellemében. Formál, csiszol, mellette váltok felnőtté. Ne higgyétek, hogy egy idő után már egy szinten vagytok vele. És azt se feledjétek, hogy ő is emberi lény, vannak hibái és vannak erősségei is. Ő is mindig tanul, úgy, mint ti. Adjátok meg a mestereteknek azt a lojalitást, tiszteletet, amit elvártok majd ti is, ha mesterek lesztek.